A diabéteszes láb egy összetett, hosszantartó, multidiszciplináris és soha véget nem érő probléma. Számos tanulmány kimutatta, hogy a cukorbetegeknél az alsó végtagok fekélyeinek és amputációinak számát következetes, megelőző óvintézkedésekkel akár 50%-kal is csökkenthetjük. Ennek alapja a cukorbetegek oktatása a betegség lehetséges szövődményeiről és a veszélyeztetett betegek aktív keresése. A klinikai gyakorlatban szükség van a diabéteszes neuropátia, az angiopátia és a fertőzéses szövődmények korai diagnosztizálására és kezelésére, amelyek a diabéteszes láb szindróma kialakulásának alapvető tényezői. A cukorbetegek multidiszciplináris gondozása kulcsfontosságú feltétele annak, hogy csökkenjenek a betegség késői szövődményei és javuljon a cukorbetegség prognózisa.
A cukorbetegség metabolikus betegség, amely mára járványszerű méreteket öltött. A cukorbetegeknél nagyobb a kockázata annak, hogy súlyos, késői kardiovaszkuláris szövődmények alakulnak ki a gyorsított ateroszklerózis miatt, a nem cukorbeteg populációhoz képest. A cukorbetegség egyik anyagilag legköltségesebb szövődménye a diabéteszes láb szindróma, amely az összes nem traumás alsó végtagi amputáció 40-60%-át teszi ki. A diabéteszes láb etiopatogenézisében több tényező is szerepet játszik, elsősorban a diabéteszes neuropátia, együtt a diabéteszes angiopátiával és a fertőzéses szövődményekkel. A klinikai gyakorlatban a megelőző intézkedésekre és ezeknek a kockázati tényezőknek a korai diagnosztizálására kell összpontosítani, mivel bebizonyosodott, hogy az alsó végtagok amputációinak száma a cukorbetegeknél akár 50%-kal csökkenthető. Az alsó végtagi amputációk csökkentésének alapja több szakember közötti, diabetológus által koordinált multidiszciplináris együttműködés.
A felhasznált információk forrása: www.lekarsky.herba.sk